- - Hogy mertél egyáltalán ilyet tenni? Pont
engem küldeni, ezek mellé pedig megengeded Nesmeenek, hogy velem jöjjön? –
háborogtam apám szobájában. Aro nyugodtan ült székében, de nem nézett rám.
- - Úgy gondolom, ideje tanítanod lányod. Ez az
eset pedig tökéletes lehetőség erre, és arra is, hogy kifigyeld nekünk
Cullenéket!
- - Hogy MI? Komolyan? Még mindig ez hajt, hogy
Alice-t hozzánk láncold?
Aro rám meredt. Szemében dühöt láttam, mire
megborzongtam. Tudtam, ennyi volt. Aro túl határozott volt, nem tudom meggyőzni.
Itt a vég.. muszáj lesz Cullenékkel tartanom.
Elindultam lányom szobája felé. Mikor beléptem, Renesmee
boldogan, dalolva húzta be bőröndjének zipzárját. Rám pillantott:
- - Kész vagyok! Indulhatunk. – csengett hangja
az izgatottságtól. Nem csodálom, hisz most hagyja el először a Volturi-kastélyt
és egész Volterrát, 96 éve először. Megadóan sóhajtottam.
- - Pár perc, és én is elkészülök. Szóltam
Alecnek, hogy jöjjön érted, és kísérjen a nagyterembe.
Renesmee bólintott, majd megölelt.
- - Ne aggódj anya! Nem lesz semmi gond! –
suttogta fülembe, majd megfordult és továbbra is vidáman dalolászva rendezgette
szobáját.
Szívem szerint most egy kamion elé ugranék, hogy pár
percig tényleg halottnak érezhessem magam. Elindultam szobám felé. Ha nem
tudnám, hogy vámpír vagyok, azt hinném, hogy hányingerem van, és forog velem a
világ, pedig ez lehetetlen a mi fajtánknak. Talán annyi jó dolog lesz az
egészben, hogy láthatom Jacobot. Bár már 96 éve nem láttuk egymást, ő az
egyetlen, aki tudta vagy legalább is sejthette, hogy élek. Kapott jeleket, arra
célozva, hogy élek. Hisz Edward képessége miatt nem mondhattam ki nyíltan Jake előtt,
hogy vámpír lettem. Főleg azt nem, hogy egy lányom is született.
Pár perc alatt összepakoltam. Mikor kinyitottam az ajtót,
hirtelen valaki visszalökött, neki a falnak, aztán már csak az ajkait éreztem a
sajátomon. Caius volt az. Úgy ölelt, mintha az életem múlna rajta. Visszaöleltem.
Mikor elváltunk, arcomat kezei közé fogta. Szemei feketén csillogtak.
- - Kérlek… vigyázz magadra és Nessie-re is. –
csak ennyit mondott, majd egy csókot lehelt ajkaimra, és vámpír sebességgel
eltűnt.
Én még pár másodpercig dermedten álltam a falnál. Sosem
voltam szerelmes Caiusba, és ő se belém. Közel álltunk egymáshoz, de nem
tekintettem rá sosem úgy, mintha szerelmes lennék. Inkább vigasztaltuk csak
egymást. Neki meghalt a felesége, nekem pedig elpusztult halandó életem, és
lelkem egy halhatatlan testben rekedt. Megráztam fejem, majd elindultam. Vámpír
sebességgel pár másodperc alatt leértem a nagyterembe, ahol az egyik sarokban
Cullenék álltak, várva az indulást. A terem másik részén pedig Renesmee
búcsúzkodott. Hosszan ölelte magához Jane-t. Jane mosolyogva ölelt vissza. Jó
volt látni, hogy legalább Renesmee előtt megnyílt, és ennyire jóba lettek.
Lehetséges, hogy ez azért történt így, mert Jane testvére Alec, fülig szerelmes
volt Nessie-be. Persze drága lányom ezt nem vette észre soha. Most is zavarban
van szerencsétlen fiú, így hogy Renesmee két csókot nyomott arcára. Én ezen
csak halkan kuncogtam.
Egy pillanatra Cullenék felé pillantottam, ahol
találkozott tekintetem Alice csillogó arany szemeivel. Rám mosolygott, majd
mosolyogva nézte tovább lányom. Követtem példáját.. vagyis csak szerettem
volna, mert egy monstrum a levegőbe emelt, majd körbe pörgetett, én pedig
nevetve hagytam.
- - Felix! Tegyél le, kérlek! – mondtam két
nevetés között, mire ő megtette, majd megölelt.
- - Vigyázz magadra Hercegnő! Aztán, csak ahogy
tanítottam! – kacsintott rám Felix, közben pedig egy harci mozdulatot tett,
jelezve, hogy erre gondolt.
Én csak nevetve bólintottam, majd Aro elé lépve
megöleltem, ugyan így Marcust is. Caius a háttérben állt, épp elbúcsúzott
Nessie-től. Rám nézett, én pedig előtte pár centire megálltam. Tudtam, hogy
büszke személye miatt, nem ölelhetem meg, így meghajoltam előtte. Ő csak meredt
rám, és nem tudtam kiolvasni a szeméből, hogy mire gondol. Épp el akartam
fordulni, mikor megragadta kezem, és megölelt. Nem mondott semmit. Csak ölelt,
majd hirtelen elengedett, és már csak azt láttam, ahogy elhagyja a termet. Szám
széle megrándult, mintha mosolyogni akartam volna, de nem így éreztem.
Miután mindenkitől elbúcsúztunk, elindultunk ki az ajtón.
A küszöbről még visszafordultam. Tekintetem találkozott Aroéval, aki csak
bólintott. Tudtam mire céloz ezzel. Meg kell szereznem Alice-t. Bár tudtam,
hogy ez egy lehetetlen küldetés.
Kint borult idő volt, így nem kellett attól tartanunk,
hogy az emberek észrevesznek. Napszemüvegeinket felhúzva, már szemünk sem
árulhatott el minket.
Egy mélyet szippantottam a levegőbe. Hiányozni fog
minden.. a poros, száraz levegő, a kíváncsi emberek, de legfőképp a családom.
Kelletlenül szálltam be az autóba. Renesmee mellém ült az anyós ülésre, majd
indítottam a motort. Marcangoló érzésekkel mellkasomban elindultam Alice autója
után. Rettegtem attól, ami ránk vár…
